Magyar Angol

A korona



A koronától a pengőig

 

Az ipar forradalom hatására bekövetkező gazdasági, társadalmi és technikai változások megkívánták a modern intézmények, hitel - és bankrendszerek kiépítését.  a 19. század második felétől az I. Vh-t megelőző időkben átalakulási folyamatok játszódtak le, mind a gazdaságban mind pedig a társadalmi életben.  A Monarchiában az évek óta zajló valutareform vitának legfőbb célja, hogy a kényszerárfolyamot megszüntetve, egy stabilabb alapokon nyugvó, az európai országokban már gyakorlottá vált aranyalapú valutarendszert vezessen bet. 1892. XVII. tc törvényerőre emelete a koronaértéket, mely már aranyalapú valuta volt. A váltópénzek nikkelből és bronzból készült filléresek voltak.  Az új fizetőeszköz ismertetése, népszerűsítése, több féle módon is megtörtént, de az átállási folyamat így is lassú volt. 1899. évi  XXXII-XXXVII. tc.  volt a valutaprogram következő lényeges lépése, mely kimondta, hogy a jegybank lett a pénzforgalom és az egész aranyforgalom kizárólagos központja. 1900-ben jelent meg az első koronaértékű bankjegy.  Rengeteg kritika érte a kivitelezését. A sajtó főként a művészek pályázat útján való bevonását hiányolták.  Végül 1902- ben kibocsájtott 100 koronás rajzát 117 pályázat közül választották ki. Az I. Vh kitörésével megtorpant a gazdasági fejlődés, valamint a banki élet fejlődése is. A korábban 40%-ban meghatározott ércfedezeti előírást felfüggesztették. A háború következtében kialakuló államházi deficit hatására a legnagyobb hiteligénylő maga az állam lett, hamarosan fellépett a váltópénzhiány, ezért 1 és 2 koronás bankjegyeket adtak ki, a nikkel és réz váltópénzek helyettesítésére vaspénzeket alkalmaztak, de ez sem volt elég a forgalom lebonyolítására. Így jelentek meg a szükségpénzek, melyek kisebb nagyobb városok, intézmények bocsájtottak ki. A háborút követő időszakban, Európában a 13 helyett 27 önálló pénzrendszer jött létre, csak a monarchia helyén 7 vámterület és pénzrendszer keletkezett. Mivel az utódállamok nem rendelkeztek saját pénzzel, így saját valutát kellett teremteni. Magyarország különösen nehéz helyzetbe került, főként a háború eredményéből fakadó 32%- os területvesztés miatt, aminek „áldozatául esett” a pénzverdehely, Körmöcbánya is. A zűrzavaros pénzügyi helyzet következtében 1919 januárjától a monarchia utódállamai saját országnévvel lebélyegezték a még forgalomban levő közös pénzeket és így csak azokat tekintették érvényesnek saját területünkön. Ez időben egy új és egyben gyorsabb technikákra tértek át a korábbi réznyomású helyett, ez pedig az ofszet technika volt Ezek voltak az ún. fehérpénzek, melyeket 25 és 200 koronás címletekben nyomtattak. Lengyel Gyula pénzügyi népbiztos elrendelte ezek sokszorosítását, valamint 1 és 2 koronások utánnyomását. 1921-ben létre jött a Magyar Királyi Állami Jegyintézet. A pénz kibocsájtás kizárólagos jogát az állam magának tartotta fent, valamint nem kötötték ércfedezeti arány megállapításához. Az aprópénz hiányára szükségmegoldásként 20 és 10 filléres vaspénzeket vertek. Az egyre erősebb infláció hatására, 1921-júniusában 1 arany korona 50,7 papírkoronát ért, míg 1924 májusában18,4 ezer papírkoronát!

A korona stabilitásához a kormány elkerülhetetlen lépésnek látta a külföldi kölcsön felvételét. A Népszövetség 307 millió aranykoronát szavazott meg, melyből 1924 tavaszán az Angol Bank 4 milliót rendelkezésre bocsájtott. Létrejött a Magyar Nemzeti Bank, mely a bankjegy kibocsájtásának egyedüli központja lett. A bankjegyek érc- és devizafedezetét 20, majd 5 évvel később 33,5%- ra kellett biztosítani. 1926-tól megkezdődött az új pengő értékű érmék verése. 1 korona= 17000 papírkoronát ért, míg 1pengő 12500 koronát.  



 

« Vissza a hírekhez